Ébredj Magyarország!

Az "ÉBREDJ MAGYARORSZÁG!" felkiáltás azoknak a magyaroknak szól, akiknek a tudata jelenleg alvó vagy "ébren" alvó állapotban van. E blogbejegyzéseknek az a célja, hogy az embereket a világmindenség felfogására inspiráljam és szellemi növekedésükben az akaratukkal egyező módon részt vegyek . Az ember a gondolkodás teremtménye! A holisztikus filozófia elveit felhasználva törekvésem arra irányul, hogy minden olvasót gondolkodásra késztessek. A lényeg az, hogy kifejezésben egy másfajta, a hagyományostól eltérő gondolkodásmód körvonalait bontakoztassam ki a személyiségekben. Ez egy olyan szemléletmód, amely elősegíti a jelenségek eredendő komlexitásának megértését, valamint az embert és a környezetét holisztikusan (egységesen) szemléli, vagyis mindennek a mindennel való kapcsolatát és összefüggését veszi figyelembe.

Szerző: Evamaria

ebredj_m.jpg

         Logosz Világ Blog

Elérhetőség

Bejegyzések

CIKKAJÁNLÓ

mi_lesz_veled_magyarorszag_2024pr.png
2023_ev_elemzese_numerologia.png

aramemeles_2022_sc.jpg

birka_szavazas_2022ben.jpg

covid_vakcinahalal.png

orbanvirus2021.jpg

bankcsod_hitelmoratorium_miatt.jpg

koronavirus_szimbolikaja.jpg

   virus_lelki_oka_2020.jpg

nyirkai_joslat_2018.jpg

YouTube csatorna

 

 

Címkék

kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

ÖNPUSZTÍTÓ ÖNLEÉRTÉKELÉS

2019.08.23. 12:19 :: Evamaria

onleertekelo_kez_es_seggnyalas2019.jpgA mai ember számtalan formáját alkalmazza az önpusztításnak, mellyel tudatlanságát és primitívségét fejezi ki. Alkohol, dohányzás, drog, gyógyszer, egészségtelen életmód és táplálkozás, csakhogy néhányat említsek a legismertebb önromboló eszközök közül.
Most azonban egy olyan kevésbé ismert „módszerről” lesz szó, mely szinte már tömegpusztító eszközzé fejlődött a magyar társadalomban.

Önmagunk pusztításának egyik leghatékonyabb módszere az önleértékelés.
Az önlebecsülés egyike azon érzéseknek, amely képes a személyiséget folyamatosan a szenvedés állapotában tartani, ezért tökéletesen alkalmas a lassú és fájdalmakkal teli önpusztításra.
Többféle érzelmi konfliktus létezik, a gyökere azonban mindegyiknek a félelem.
Bármilyen jellegű érzelmi konfliktusról is legyen szó, ezek nem két ember közt jönnek létre, hanem az egyén és egy élethelyzet közt, ennélfogva egy adott szituációval, élethelyzettel való megütközést jelent.
Az érzelmi konfliktusokat mindig egy drámai hatású, váratlanul és magányosan átélt esemény váltja ki. Drámai azért, mert megrázó és mélyen érint; váratlan, mert nem számítunk rá; magányos, mert egyedül érezzük magunkat és nem látunk megoldást (kiutat) a problémára.
Csak akkor beszélünk érzelmi konfliktusról, ha e három tényező egyszerre van jelen!

Az önleértékelő gondolatok és érzések igen sokféleképpen mutatkoznak meg életünkben.
A mai ember érzelemvilágát leginkább a félelem és az aggódás irányítja, ugyanis folyamatosan rettegésben és bizonytalanságérzetben él, mert fél attól, hogy hiányt szenved valamiben és aggódik önmaga valamint családja anyagi és érzelmi biztonságáért.
Általános önlebecsülésnek számít, amikor az egyén mentálisan vagy fizikailag alulbecsüli önmagát, haszontalanság, semmirevalóság, kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzete van. Ebből következik az állandó elégedetlenség majd a boldogtalanságérzet.
Idővel az általános önleértékelés súlyosbodik az önbizalomhiánnyal.
Az önbizalomhiányt legtöbbször a mások degradáló kritikája és a csalódások miatt kialakult félelem kelti életre. A sorozatos kudarcélmények hatására az ember könnyen csalódottá és sértődötté válik, egyre inkább életunt és fásult lesz, hiszen tudatában folyamatosan a negatív élmények vannak felszínen.

Az önlebecsülés legfőbb oka az alapszükségletekkel kapcsolatos biztonságérzet hiányával összefüggő érzés. (Alapszükségletnek számít az étel, ital, szex, otthon, lakhely, szeretet…)
Manapság az ember gondolkodása legfőképpen a „hogyan tudok pénzt teremteni…” kérdés megválaszolására fókuszál.
Az emberek többségére jellemző, hogy a személy az általa birtokolt anyagi javak függvényében értékeli önmagát. Lényeges szempont számára a minőség és a mennyiség valamint nagyon fontos az is, hogy mások mit gondolnak róla. Itt jelenik meg a kisebbségi érzés és a megfelelési kényszer, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
A kisebbségi érzés alkalmával az ember jelentéktelennek tartja magát, mely önelfogadási és önkép kialakítási problémákat okoz. A kisebbségi érzés leggyakoribb viselkedésbeli megnyilvánulása a másokon való uralkodás és az önhittség, gőgösség.
Az effajta önlebecsülés legszembetűnőbb jelei közé tartozik, ha valaki indokolatlanul túlértékeli magát és cselekedeteit. Megalománia és nagyzási hóbort jellemzi a személyt, a külvilág felé magabiztosságot mutat, a valóságban azonban nagyon kevésre tartja magát, ugyanis tele van félelemmel, érzelmileg gyenge, törékeny és sebezhető.  Sokat ad a látszatra és mások véleményére.
Az egyén határozatlansága, kisebbrendűségi érzése és megfelelési kényszere miatt túlterheli, túlerőlteti magát azért, hogy másokban jó benyomást keltsen.
A túlvállalás és a nagy teljesítmények hátterében mindig a kisebbségérzet és a megfelelési kényszer áll.
Szintén a kisebbségi érzés egyik feltűnő példája, amikor valaki hatalmas tárgyakkal, eszközökkel veszi körül magát, vagy ellenkező nemű, jóval fiatalabb embertársainál akarja bizonyítani férfiasságát/nőiességét és „nagyságát”.
Csak az az ember érzi úgy, hogy lenézik, aki nincsen tisztában valós emberi értékeivel, kevesebbre tartja magát másoktól, azaz nem tudja elfogadni önmagát olyannak, amilyen. Az ilyen személy mások elfogadására is képtelen.

A mai ember hamar elbátortalanodik saját magával és képességeivel szemben s ekkor úgy érezi, hogy „valamit nem tudok, nem értek” amit megerősít a „hülye vagyok” megállapítással, létrehozva ezzel az intellektuális önleértékelést.
Az önlebecsülés gyakori érzései közé tartozik a „félrecsúszott az életem… és az örök vesztes vagyok…”, azaz haszontalan és csak teher az ember mások számára.
A pénzhiány valamint a kudarcok és csalódások megtapasztalása miatt minden emberben folyamatosan ott munkálkodik a félelem.
Az önlebecsülés verbális kifejezéséhez nem kellenek nagy szavak vagy körmondatok. A „képtelen vagyok… nem vagyok képes… nem tudom… nem értem…” érzéssel átitatott kinyilatkoztatások azonnal beindítják a személyben az önleértékelő programot, mely az önpusztítás egyik szenvedéssel és fájdalommal teli eszköze.
A tudatlanság és a megértés hiánya elvakít, ezért sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy minden betegség alapja a félelem, ezen belül pedig nagyon sok tünet oka az önlebecsülés.
Saját magunk alulértékelésének következménye például a fej-, nyak, hát, gerinc-, csípőfájdalom valamint a sokak által jól ismert lumbágó és az isiász tünet is. (Erről részletesen ITT olvashat!)
Azok kedvéért, akik komolyan foglalkoznak az egészségük megőrzésével, megjegyzem, hogy minden önleértékelő érzelmi konfliktus a mozgással kapcsolatos szervekre, szövetekre gyakorol hatást ugyanis ez esetben a csontok, izmok, erek és kötőszövetek sorvasztása történik.
Az önlebecsüléssel tehát sorvasztja és szinte ízekre szedi az ember önmagát.

onlebecsules5.jpg


Tudatlanságunk miatt társadalmunkban az önleértékelő érzelmi konfliktusok létrehozása, megélése s következményeinek viselése elkerülhetetlen. A maga módján mindenki megéli az önlebecsülést, még az is, aki holisztikus és spirituális szemlélet alapján igyekszik élni, vagy GNM ismerettel rendelkezik.
A probléma azonban nem az elkerülhetetlenségben rejlik, hanem abban, hogy a megértés hiánya miatt sokan képtelenek a végleges konfliktusmegoldásra.
És ha spiritualitás, akkor muszáj megemlítenem az ész nélküli pozitív gondolkodás hátulütőinek egyikét!
Az önámítós pozitív gondolkodással általában hazugságban tartja az ember önmagát és elfojtja érzelmeit. Az effajta pozitív gondolkodás (hazugság) és a valóság azonban a tapasztalatszerzés útján előbb-utóbb szembetalálkozik egymással, mely garantáltan önbecsülés összeomlást eredményez.

Korunk embere saját félelmeinek és érzelmeinek rabja, vakon elhiszi, amit a külvilág sugalmaz számára: ő soha nem jó úgy, ahogy van.
A legnagyobb baj az, hogy mások rosszindulatú kritikája és a megélt kudarcok, csalódások önmagunkkal szemben is bizalmatlanságra késztetnek, s így nemcsak létrehozzuk az önlebecsülést, hanem egy életen át fent is tartjuk, mellyel voltaképp saját sírunkat ássuk.
Az önleértékeléssel valójában azt fejezzük ki, hogy alkalmatlanok vagyunk valamire, s ez a valami maga az élet.

agymosas.png
A mai társadalomban nem nehéz létrehozni magunkban az önlebecsülő érzelmi konfliktust, hiszen amerre csak nézünk és megyünk, mindenhol erre az érzésre vagyunk késztetve.
Önleértékelésre sarkal többek közt a média az alantas reklámjaival és számtalan egyéb műsoraival; az egészségügy, melynek nem az egészség megőrzése vagy helyreállítása a célja, hanem minél több betegség létrehozása s ezáltal a gyógyszeripar virágoztatása; az oktatás, ahol az első perctől kezdve versenyszellemre nevelik a gyerekeket és a szépségipar, aminek minden területe azt sugalmazza, hogy soha ne legyen az ember megelégedve a külsejével.
A munkáltatók például mesterei az önleértékelés előidézésének. Primitív cégtulajdonosok és ostoba, suttyó főnöki beosztásban tetszelgő kéznyalók, akik már az állásinterjú alkalmával hangoztatják a jelöltnek, hogy „a legjobbat fogjuk kiválasztani”. Ha csak 10 embernek adnak lehetőséget a személyes meghallgatásra, ebből egy kapja meg a munkakört, így kilenc személyben biztosan ott lesz az önlebecsülés gondolata és érzése, amikor közlik vele, hogy nem ő lett a kiválasztott. És akkor még nem szóltam arról a munkahelyi terrorról, aminek nap, mint nap ki vannak téve az alkalmazottak (bejelentett munkaviszony nélkül vagy minimál bérért).

Néhány példa azon önleértékelést létrehozó félelmeink sokaságából, melyeket kihasznál társadalmunk elitnek nevezett söpredéke (politikusok, bankárok, cégtulajdonosok, gyógyszeripar, média stb.):
Egész életünket végig aggódjuk amiatt, hogy „mi lesz ha…” nem felelünk meg mások elvárásainak, vagy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan azt szeretnénk.
Félünk az öregségtől, betegségtől, haláltól, elhízástól, éhezéstől, változástól, csalódástól, vagyonvesztéstől, szegénységtől, sikertelenségtől, munkanélküliségtől, magánytól, vagyis az élet viszontagságaitól.
Jelenleg az ember legnagyobb problémája az elfogadás hiánya. Nem tudjuk elfogadni önmagunkat és sorsunkat, folyamatosan hadakozunk és elégedetlenkedünk. Állandóan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat s az életünket és aggódunk egy olyan jövő miatt, amelyet tudatlanságunkkal a jelenben teremtünk.

MEGOLDÁS?
Sajnos erre a kérdésre nem tudok jól bevált általános módszerrel szolgálni. Ahogy a személyiségek különbözősége miatt ugyanaz az élethelyzet mindenkiből más érzést vált ki, úgy a félelmek és önleértékelések feloldása is egyéni módon történik.
Az ember tudatossága jelenleg nagyon csekély, ezért a külvilág manipulációi irányítják gondolatait, érzelmeit és cselekedeteit.  A mai embert nem érdekli az igazság, s a becsület sem jelent számára semmit. Elméjét rabul ejtette az anyagi világ hamis illúziója, ennélfogva csak a hazugságokra és az értéktelen dolgokra összpontosítja figyelmét, személyiségtudatát.
A tudatlanság sötétségében nem vesszük észre saját szépségünket és valódi értékeinket.
Nem ismerjük önmagunkat, nem hiszünk szellemiségünkben, a többség birka módjára, csordaszellemben él s a „tágas kaput és a széles utat” választja, holott erről már Jézus is megmondta, hogy a kárhozatba visz.
Nemcsak az alvó tudatú, hanem a legtöbb spirituális gondolkodású ember sem képes megérteni, hogy tömeges megváltás nincs, ennélfogva kitaposott ösvény sem létezik, az életút, amin végig kell mennünk, nehéz és egyszemélyes!
Amíg nem tudjuk elfogadni önmagunkat és sorsunkat s vakon elhisszük, hogy mindenki különb nálunk, vagy a személyiség kedve szerint megváltoztathatja a lélek élettervét, addig az önleértékelés a következményeivel együtt folyamatosan része lesz az életünknek.
A megoldást a megértés és az elfogadás útján találjuk!
Tudom, hogy jelenleg ez egy igen nehezen járható útnak tűnik - mert az is -, de higgyük el, hogy képesek vagyunk rajta végigmenni és magasztos törekvéseinket idővel siker koronázza!

A félelemcsapdából és az önlebecsülő érzelmi konfliktusokból
ÉBREDJ MAGYARORSZÁG!

letiltasrol_tajekoztatas.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: halál betegség kórház hazugság egészség lélek félelem egészségügy gondolatébresztő igazság önbizalomhiány gyógyszeripar klinika betegek népírtás háttérhatalom egészségügyi ellátás bizalmatlanság kétség megfelelési kényszer egészségügyi szolgáltatás Magyarország kisebbségi érzés spirituális gyógyítók önleértékelés önlebecsülés önleértékelési érzelmi konfliktus intellektuális önleértékelés általános önleértékelés tágas kapu széles út

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatraebresztes.blog.hu/api/trackback/id/tr5815018192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása